Szerinted… ez a pohár félig üres, vagy félig tele van?
Nem mindegy, hogy éljük az életünket. Hogy látjuk azt a poharat, hogy éljük meg. Mert ha ugyanannyi van benne….. hogyan változhatna meg, hogy másképp lássuk? Hogyan lehetne számunkra is félig tele? Milyen jó, hogy kaptunk erre útmutatást.
Boldogabb leszel, ha valamiféle gonosz tanácsot megfogadsz? Ugye, hogy nem. Boldogabb leszel, ha a bűnösök útján állsz? Tényleg, mi is lehet ez…..? És sorolják, sorolják….. és boldogabb leszel tőle? Nem…. Csúfoltak már téged? (sok, nagyon sok kéz nyúlik fel, bátortalanul) És te csúfoltál már valakit….? (sok, talán ugyanannyi bizonytalan kéz ismét) Boldogabb lettél tőle? Egyáltalán nem, igaz?
Nagyon sok gyakorlati tanács arra, hogy hogyan lehetsz boldogabb, pozitívabb, erősebb, kitartóbb, magabiztosabb… hogyan lesz az a „pohár” félig tele.
***
„Senki semmire nem kötelezhető
Mert Istenben hinni nem kötelező
Ne félj, nem fogok a nyakadra járni
És téged a hitre rádumálni
Mert a tény, az tény, állt a kereszt
És volt valaki, aki érted is szenvedett
Igen, én tudom, hogy kifolyt a vére
Remélem elhiszed végre, végre, végre
Megtehette volna, hogy ott hagy lenn’ a porba
Legyint rám egy jó nagyot, és azt se mondja „Jó napot”
De ő mégis eljött értem, bár tudom sosem kértem.”
